Természetesen csak jó értelemben.
Tudvalévő, hogy az osztrákok nem annyira barátkozósak, de ha szerencsénk van, becserkészhetünk néhány nénit és bácsit, akik szívesen beszélgetnek velünk németül. Ez persze függ attól, hogy mi mennyire vagyunk nyitottak és barátkozósak, de azt tapasztalom, hogy mindenre képes az ember, hogy a célját elérje. A férjem ebben az élen jár. Csak annyi tűnik fel, hogy szívesen leviszi a szemetet és cserébe egy órahosszáig biztosan nem látjuk. Ez az ő tudattalan nyelvgyakorlása.
Viccet félretéve rengeteget segít a nyelvgyakorlásban, ha van erre alkalmunk. A munkahelyen általában nincs idő hosszas beszélgetésre, lehetséges, hogy a munkatársunk is külföldi, az osztrák főnök pedig nem biztos, hogy a partnerünk ebben. Viszont otthon jó lehetőség nyílik rá, hogy megkérdezzük a szomszédot, hogy mi újság? Hogy van? Milyen az időjárás? Lassan jön a lift…, már megint nincs hely a parkolóban…, olyan aranyos ez a kutyus, hány éves…. stb. Észre sem vesszük és máris használjuk a nyelvet. Ha szerencsénk van, az idősek szívesen meghallgatnak minket, kivárják, ha lassabbak is vagyunk és még talán ki is javítanak minket. Persze érdemes lassan közelíteni és csak általános témákban gondolkodni és nem feladni, ha elsőre nem sikerül felvenni a kapcsolatot. Biztos minden házban akad olyan, aki szívesen társalog egy kicsit. Próbáljátok ki!
A párbeszédhez pedig találtok gyakorolni valót:
